Mimi nap =)

Ma van Mimi nap.=) Elég sok embernek eszébe jutott, pedig nem gondoltam, hogy így lesz. Jól esett, hogy sokan emlékeztek rá, és aki pedig elfelejtette, az szégyellte magát. Pedig nem kellett volna, meg esik az ilyen. Egész jó napom volt, bár most kicsit betegeskedem, nátha, köhögés. De megmaradok...=) Ma nagyszünetben szemetet szedtünk a suli előtt, mivel ma van a Föld világnapja. Szeretem, mikor ilyen dolgokat csinálunk, úgy érzem, kicsit segítek a világon. Az a bizonyos ember még mindig furcsa, szerintem ez már végleges lesz. De most úgy vagyok vele,hogy nem érdekel, nem fogok ezen agyalni, úgysem tudok rajta változtatni, meg nem isszeretnék. Olyan, amilyen. Lehet bennem van a hiba...Nem tudom, most nincs kedvem gondolkodni, akkor megint rossz kedvem lesz. Soha többé nem is akarok gondolkodni. Csak rosszabb lesz minden. Próbálom lazábban venni a dolgokat,az életet. Az élet játék, játszani kell.

:)

Most eltűntem pár napra, de visszatértem:)

Fáradt voltam, azért nem írtam, szinte nem is ültem a gép előtt. Vasárnap Pesten voltam. Vivicittá városvédő futáson. Nagyon jó volt, óriási élmény volt. Először féltem is tőle, de később rájöttem, hogy felesleges volt. Ez egy jó buli volt, nagyon jól éreztem magam. Az egyedüli baj az volt vele, hogy vasárnap volt, és nagyon korán kellett kelnem. Pedig imádok aludni. Úgyhogy eleve rossz kedvel indultam el. De aztán ez megváltozott. A vonat út kicsit unalmas volt, mert nagyon hosszú volt, de azért elvoltunk, habár eltudtam volna képzelni jobb utat is. De jó volt így ahogy volt. Az egész magában nagyon jó volt, nem is verseny volt, sokkal inkább egy kirándulás. Az idő is nagyon jó volt, szóval minden jól jött ki. Egész jó idő alatt futottam, sikerült úgy teljesítenem, ahogy szerettem volna, úgyhogy ez a nap jól sikerült. Tegnap meg igen fáradt voltam, nem volt erőm írni ide. Ma meg dupla tesivel kezdtünk. A mozgásból nincs hiány nálam mostanában úgy vélem. De ez nem baj, egyre jobban megszeretem a mozgást, a testedzést. Jobban érzem magam tőle. És mostanában úgy érzem, kicsit kezdenek helyre állni a dolgaim. És ennek örülök, megkönnyebbülök tőle. Jó lenne, ha most már minden rendbe jönne. Már csak a tanulás nem megy úgy ahogy kéne. Próbálok belerázódni, de nagyon elszoktam tőle, és így, hogy már azért gyakran van jó idő, nem járok sok sikerrel. De azért mindent megpróbálok.

Barátság

Ma elég későn keltem, szóval jól indult a napom. Imádok aludni, de sokszor ha többet alszom, még álmosabb vagyok. Ma is valahogy így voltam ezzel. Csak voltam egész délelőtt, tettem-vettem... Aztán délután jött a telefon, hogy találkozzunk pár baráttal. Ez nagyon jól jött, hiszen ezekben a napokban sokat gondolkodtam a barátokon. A tegnap leírtakról, és arról is, hogy van egy barátom, akit lehet, hogy csak én gondolok annak. Ő már itt van Pápán, és mennek bulizni a barátnőjével. Hamarosan szülinapja lesz, azt ünneplik, de engem elfelejtett meghívni. Én voltam olyan bolond, hogy meg is jegyeztem ezt Neki, pedig nem kellett volna. De nem bírtam megállni, hisz nagyon bántott ez az egész. Kaptam egy magyarázatot, hogy miért történt úgy ahogy, de ez engem valahogy nem nyugtatott meg. Lehet, hogy én gondolok túl komolyan minden kapcsolatot, de én az ilyeneken meg tudok rökönyödni. Én a barátaimmal töltenék minden percet, ha tehetném, és én ebből indulok ki, tehát szerintem ezzel mások is így vannak. És szerintem Ő is. Szóval erre egy magyarázatot találok, hogy nem tart engem barátjának. Megesik az ilyen is. De remélem, hogy jól bulizik, és jól érzi magát a barátaival.
Visszatérve a délutáni telefonra, elmentünk bátyámmal a városba, és találkoztunk a barátainkkal. Nagyon jól telt ez a délután, sokat nevettünk, és jól éreztük magunkat. Legalábbis én biztosan, remélem a többiek is. El is felejtettem a gondjaimat egy pár óra erejéig. És szerintem ez az igaz barátság, hogy segítenek, csak azzal, hogy velem vannak, s nem gondolok azokra a dolgokra, amik bántanak. Nem is tudják, hogy nem vagyok túl jól mostanában, mondjuk ezt nem sokan tudják. De mégis, talán akaratukon kívül kicsit segítettek rajtam. Tudom, ha bármi baj van rájuk is számíthatok. Egyre több ilyen embert találok, és úgy érzem ez által sokkal könnyebb dolgom van. Nem tudom mi lenne velem a barátaim nélkül.
Az vajon barátság, ha valakivel nagyon jól elvagyok, de a fontos dolgokat nem tudom megbeszélni Vele? Ez is a barátság körébe tartozik, vagy ez csak haverság? Nem tudom, hogy én veszem-e túl komolyan a dolgokat, vagy ezek valóban így vannak. Az is lehet, hogy az utóbbi áll fenn, de a világ annyira elsiklik a fontos dolgok fölött, hogy senkit nem érdekel, hogy valaki haver vagy csak barát. Akkora rohanás lett az élet, hogy gyakran észre sem vesszük egymást, pedig lehet, hogy a másik lenne az, aki által lelassulna kicsit az életünk. Mindenki csak rohan, dolgozik, keresi a pénzt a családnak, a gyerekeknek, hogy legyen miből megélni. De az is lehet, hogy az emberek igazából azt sem tudják, hogy mi az élet, mert annyira rohannak, hogy megtudjanak élni, hogy közben elfelejtenek élni. Ez a legnagyobb gond a világban. Az embereknek azért, hogy megtudják teremteni az alapvető életfeltételeket, nem jut idejük élni. És mire minden meglenne, addigra vége. Mert egy pillanat alatt elmúlik minden, és azt veszed észre, hogy vége...És Te még annyi mindent megakartál tenni, amikre nem jutott időd amiatt, hogy megteremtsd azokat a feltételeket, amik mellett ezekre lehetőséged lett volna. Az ördögi kör, amiből nem könnyű kikerülni, talán nem is lehet...Talán nem is érdemes ilyen dolgokon gondolkodni, de én valahogy nem tudok átsiklani az ilyen dolgok felett. Én úgy érzem, ha már egyszer élek, úgy kell tennem azt, hogy nekem a legjobb legyen, hiszen csak egyszer élünk, és ezt ki kell használni. Csak kicsit nehéz, ha azt sem tudom miért élek, és egyáltalán hogyan kell élni...Senki sem tudja, hogyan kell élni, mindenki csak próbálkozik próbálkozik, valakinek összejön, valakinek nem...Ez az élet rendje...

"Minden kezdet nehéz"

Szokták mondani az okosak. Hát, úgy érzem tényleg lehet benne valami. Az ember nem is gondolná, míg nincs ebben a helyzetben. Hát igen, ez az első bejegyzésem. Kicsit izgulok is, bevallom. Nem tudom mit kéne írnom ide először. Sok minden le tudnék írni, csak nem tudom hogy is kéne kezdenem. Nem vághatok bele csak úgy a közepébe. Nincs jó kedvem. Ez a mai nap nem volt túl jó. Össze vagyok zavarodva. Nem értem az embereket, bár ez nálam megszokott. A mai nap legfontosabb eseménye az volt, hogy rájöttem, hogy számomra egy nagyon fontos ember megváltozott. Nem feltétlenül rossz irányba változott, de más mint eddig volt. És ez nekem nagyon furcsa. Eddig ha mellette voltam, azt éreztem, hogy mondhatok bármit, csinálhatok bármit, mert Ő ott van, más mint én, és ha valami rosszat akarnék tenni az állít meg benne, hogy Ő nem tenné meg, és csalódna bennem, ha én megtenném. Erre már régebben rájöttem, hogy mekkora csalódásokat okozok Neki, akaratomon kívül. De azóta megváltoztam, ahogy láttam, mekkorát csalódott bennem, észhez tértem, és rájöttem, hogy az fontosabb, hogy mit gondol rólam az igaz barátom, minthogy valami eszeveszett őrültséggel bekerüljek egy bandába, ahol nem is az igaz barátaim vannak. A csorda szellem... Benne nem él annyira ez a szellem. Vagy nem élt? Vagy csak én gondoltam így?

Teljesen az ellentétem, okos, szorgalmas, ártatlan, aranyos és egyszerűen annyira szerethető, hogy ha az ember beszél Vele, elönti a szívét valami melegség, és egyszerre úgy érzi, hogy egy nagyon fontos dolog történt vele. Csordultig tölti a szívét szeretettel. És nem csak ha először beszél Vele, akárhányszor... Csodálatos dolgokat tud művelni az emberrel, és jobbá tudja tenni az embert. Akár még a világot is jobbá tudná tenni. Ő az igaz barátom, az ellentétem, mégis Ő az, aki egyedül megért. De most kezd olyan lenni, mint az összes többi ember. Pedig benne sokkal több van. Nekem ez nagyon fáj. Remélem ez nem lesz végleges, különben én megint elkezdek a rossz úton járni, amiről az Ő segítségével keveredtem le. Kézen fogott, és elvezetett a jó út felé. Félek a változástól. Ha valóban megváltozott, én elvesztem...