Barátság

Ma elég későn keltem, szóval jól indult a napom. Imádok aludni, de sokszor ha többet alszom, még álmosabb vagyok. Ma is valahogy így voltam ezzel. Csak voltam egész délelőtt, tettem-vettem... Aztán délután jött a telefon, hogy találkozzunk pár baráttal. Ez nagyon jól jött, hiszen ezekben a napokban sokat gondolkodtam a barátokon. A tegnap leírtakról, és arról is, hogy van egy barátom, akit lehet, hogy csak én gondolok annak. Ő már itt van Pápán, és mennek bulizni a barátnőjével. Hamarosan szülinapja lesz, azt ünneplik, de engem elfelejtett meghívni. Én voltam olyan bolond, hogy meg is jegyeztem ezt Neki, pedig nem kellett volna. De nem bírtam megállni, hisz nagyon bántott ez az egész. Kaptam egy magyarázatot, hogy miért történt úgy ahogy, de ez engem valahogy nem nyugtatott meg. Lehet, hogy én gondolok túl komolyan minden kapcsolatot, de én az ilyeneken meg tudok rökönyödni. Én a barátaimmal töltenék minden percet, ha tehetném, és én ebből indulok ki, tehát szerintem ezzel mások is így vannak. És szerintem Ő is. Szóval erre egy magyarázatot találok, hogy nem tart engem barátjának. Megesik az ilyen is. De remélem, hogy jól bulizik, és jól érzi magát a barátaival.
Visszatérve a délutáni telefonra, elmentünk bátyámmal a városba, és találkoztunk a barátainkkal. Nagyon jól telt ez a délután, sokat nevettünk, és jól éreztük magunkat. Legalábbis én biztosan, remélem a többiek is. El is felejtettem a gondjaimat egy pár óra erejéig. És szerintem ez az igaz barátság, hogy segítenek, csak azzal, hogy velem vannak, s nem gondolok azokra a dolgokra, amik bántanak. Nem is tudják, hogy nem vagyok túl jól mostanában, mondjuk ezt nem sokan tudják. De mégis, talán akaratukon kívül kicsit segítettek rajtam. Tudom, ha bármi baj van rájuk is számíthatok. Egyre több ilyen embert találok, és úgy érzem ez által sokkal könnyebb dolgom van. Nem tudom mi lenne velem a barátaim nélkül.
Az vajon barátság, ha valakivel nagyon jól elvagyok, de a fontos dolgokat nem tudom megbeszélni Vele? Ez is a barátság körébe tartozik, vagy ez csak haverság? Nem tudom, hogy én veszem-e túl komolyan a dolgokat, vagy ezek valóban így vannak. Az is lehet, hogy az utóbbi áll fenn, de a világ annyira elsiklik a fontos dolgok fölött, hogy senkit nem érdekel, hogy valaki haver vagy csak barát. Akkora rohanás lett az élet, hogy gyakran észre sem vesszük egymást, pedig lehet, hogy a másik lenne az, aki által lelassulna kicsit az életünk. Mindenki csak rohan, dolgozik, keresi a pénzt a családnak, a gyerekeknek, hogy legyen miből megélni. De az is lehet, hogy az emberek igazából azt sem tudják, hogy mi az élet, mert annyira rohannak, hogy megtudjanak élni, hogy közben elfelejtenek élni. Ez a legnagyobb gond a világban. Az embereknek azért, hogy megtudják teremteni az alapvető életfeltételeket, nem jut idejük élni. És mire minden meglenne, addigra vége. Mert egy pillanat alatt elmúlik minden, és azt veszed észre, hogy vége...És Te még annyi mindent megakartál tenni, amikre nem jutott időd amiatt, hogy megteremtsd azokat a feltételeket, amik mellett ezekre lehetőséged lett volna. Az ördögi kör, amiből nem könnyű kikerülni, talán nem is lehet...Talán nem is érdemes ilyen dolgokon gondolkodni, de én valahogy nem tudok átsiklani az ilyen dolgok felett. Én úgy érzem, ha már egyszer élek, úgy kell tennem azt, hogy nekem a legjobb legyen, hiszen csak egyszer élünk, és ezt ki kell használni. Csak kicsit nehéz, ha azt sem tudom miért élek, és egyáltalán hogyan kell élni...Senki sem tudja, hogyan kell élni, mindenki csak próbálkozik próbálkozik, valakinek összejön, valakinek nem...Ez az élet rendje...